Nos, kezdem a hétfőmmel. Ekkor ugyanis (részben anyum noszogatására) bementem Kecskemétre a munkaügyi hivatalba, s megnézni egy régi munkahelyemet, egy nyomdát, ahol még anno "diákmelót" végeztem (azért idézőjelesen, mert tulajdonképpen nem voltunk bejelentettek, csupán ismerős által tudtam ott dolgozni...mondjuk, feketén dolgoztam részben, na :D).
Először is a munkaügyi hivatal. A buszállomástól 15 percet gyalogoltam...s utóbb kiderült, hiába, de haladjunk szépen sorban. Az információs pulttól rögtön leküldtek az 'Álláskeresők Klubjába' vagy mi a fenébe. Kérdeztem az ottani hölgytől, hogy alkami munkavállalásra van e valahol lehetőség. Tájékoztatott, hogy alkalmi munkakínálat nagyon kevés van, s azt se szokták mindig a hivatalba regisztrálni. *Hurrá...*Ám mutatott pár kinyomtatott álláshirdetést, hogy azok közül böngésszek, hátha találok valamit, s majd szolgál további információval. Gyorsan átfutottam a lapokat, s ki is választottam rögtön 4 álláslehetőséget: egy eladóit egy gyorsbüfébe, egy pultos, egy állatgondozói s egy takarmányos állás (utóbbi kettőt a Vadaspark hirdette). Az első két állásra fiatal(!!!) nőket keresnek, a harmadikhoz állatgondozói végzettség kell, a negyedik meg épp megfelelt. Megadott egy nevet, s hogy személyesen kell érdeklődni. Emellett a hölgy ajánlott még egy irodai munkát, ahhoz egy emailt adott, ahova az önéletrajzot lehet küldeni. Miután ott végeztem, elindultam a Vadaspark felé, útba ejtve a nyomdát is. Mint kiderült, az meg már bezárt, s helyén egy másik cég alakult. Hosszas gyaloglás után kiértem a Vadasparkba, s a pénztárnál érdeklődtem. Ott a nő meg azt mondta nekem, hogy telefonon kell érdekődni, s időpontot egyeztetni. Szép...ezért gyalogoltam ennyit, s mire a buszmegállóba visszaértem, a talpamat alig éreztem, ráadásul lekéstem egy korábbi buszt, így várhattam 3/4 órát a következőre -.-". Mikor hazaértem, gyorsan elkértem apumtól a mobilját (mivel ő előfizetéses, én meg csóró kártyás vagyok xD), s felhívtam a férfit, akinél az állás felől lehetett érdeklődni. S mint kiderült, csak bejelentett munkanélküliket vesznek fel, mert utánuk kapják a támogatást. Szóval...a nagy semmire ment el szinte a fél délelőttöm és fél délutánom. Kissé búsan lefeküdtem, húztam is a lóbőrt 4 órán keresztül. Majd este vacsi, egy kis WoW, aztán megint alvás másnapig...
Tegnap szinte semmit nem csináltam...a szobám kitakarításán, netezésen, fordításon és WoW-ozáson kívűl. Utóbbit is nagyon hamar meguntam (2 óra játék után xD), s lényegében "malmoztam az ujjaimmal". Komolyan, tegnap kívántam vissza leginkább a sulis éveimet...nem, nem, nem az egyetemieket...s nem az általánost (ahhoz sok rossz emlék fűz)...hanem a gimnáziumot. S tudni kell, hogy amellett hogy egyházi suliba jártam (Piarista Gimnázium, Kecskemét), de csak fiúosztályok voltak. S azért egy ilyen közösségben élni sokkal másabb, sokkal felszabadultabb, sokkal nyitottabb, mint mondjuk egy koedukált gimiben. Itt csak fiús dumákról, témákról folyt a szó, s nem kellett azt hallgatnunk egész nap, hogy miről pletykálnak a csajok, vagy hogy éppen kinek milyen titkát tartják titokban...vagy beszélik ki :D. 11-re már sokkal jobban összekovácsolódtunk, már egy nagy család voltunk, s persze ehhez közrejátszottak a lelkigyakorlatok, közös programok, kirándulások. Azok a folyosón s erkélyen töltött ökörködések (s cigizések xD), az osztály "szétbarmolása", Kutya, az óriás Metropol-galacsin, a "seggbeszékezések"....(utóbbit jobb ha nem tudjátok meg, a fantáziátokra bízom xD). No és egyes tanárok "kiidegelése"...s persze csak olyannal szemben, aki megérdemelte ;D....mint pl.: a magyartanárral...az angol tanárnőmmel...a francia és társadalomismeretek tanárnővel...a matek fakt tanárral...a rajztanárral...s néha szegény német és biosz fakt tanárral :D (na jó, utóbbival kicsit gyakoribb volt, főleg inkább10-ben föciórákon xP). S hogy ne nagyon orientálódjunk a saját nemünk felé (xD...hú, de szépen megfogalmaztam a 'hogy ne legyünk buzik'-at xD), volt egy testvérosztályunk, ahol mily meglepő, csak csajok jártak :D. Igazából kettő volt, de az elsővel, a pesti patrónásokkal egy buli végett gyorsan megromlott a kapcsolat, s az osztályfőnökük annyira pingvin volt (az apáca szlengül ;D), hogy nem kívánta tovább ápolni a kapcsolatot. Így kerültek képbe a kecskeméti angolkisasszonyok (ők maguk nem voltak azok, csak maga a suli neve volt hogy Congregatio Jesu (Angolkisasszonyok) Ward Mária Leánygimnáziuma és Kollégiuma...vagy röviden C.J. :D). Ő velük sokkal több közös programot tudtunk szervezni, sokkal kultúráltabban...s persze jobban is éreztük magunkat velük, ráadásul velünk egyidősek voltak (a pesti patrónások nálunk egy évvel fiatalabbak voltak). Szóval a tegnapi napom ilyen nosztalgiázással telt...még Csány, a magyar tanár órájára is visszakívánkoztam, akármennyire gyűlölt volt a szememben...no de ezt nem is részletezem ki, tán majd egy másik bejegyzésemben, az érettségi közeledtével ;)...
S a mai napom szintén egy kis házi melóval, pontosabban fahordással telt. Kellőképpen feltöltöttem a kazánt, talán vasárnapig nem is kell majd ezzel bajlódnom x). Ma furcsa elhatározásból, letöltöttem az e heti Bleach részt...filler részek lévén már egy ideje nem követem az animét (pontosan a 247. résztől, odáig érdekesnek találtam a fillert, a többi már nem nagyon foglalkoztatott). Talán a megszokás hatalma vagy mi. S fura, de nem bántam meg megnézni a mai részt. Kazeshiniről szólt (más, nem a témában mozgó olvasóimnak most nem részletezem különösképp, majd azt is egyszer egy másik postban :P), aki mint a 'gyilkolás élhajhásza' ma 'kezes báránnyá' vált mestere, Hisgai kezében. S hogy miként sikerült ezt elérni? Egy kisbaba térítette jobb belátásra a zanpakutou-t (lélekölő kardot, csakhogy mégis értsék egyesek xP), akit meg kellett védelmeznie. Azaz egész nap a bébicsősz szerepét játszotta, miközben várt a megfelelő pillanatra, hogy mesterével újra megküzdhessen "életre-halálra". S a babával eltöltött idő tudatosult meg Kazeshiniben, hogy mi is Hisagi célja, szándékai, miért is harcol (részben ugyebár, mert manga szerint másért leginkább xP). S miután a mester legyőzte a fegyverét, Hisagi csak ennyit mondott: "Hogy másokat védelmezzünk." Szóval, a mai részt nem bántam meg, volt mondanivalója, s kissé megható volt látni, ahogy egy zord külsejű, a pókemberes Zöld Manóhoz hasonlatos pacák hogy kötődik egy kisbabához :). A délután folyamán még anyuval Skype-on beszéltünk keresztanyámmal, s anyum javaslatára, beadtam a jelentkezést a McDonaldshoz is. Remélem onnan már küldenek valamilyen értesítést még akkor is, ha nem vesznek fel...nem úgy mint az előzőeknél.
A munkákkal kapcsolatban még: igaz, ezt már Grimm pajtival félig meddig kibeszéltem, de itt is szóvá teszem. Miért CSAK nőket keresnek egy gyorsbüfés vagy pultos állásba? Miért alkalmatlan erre egy férfi? De persze úgy is tudom rá a választ (s remélem ti is kapirsgáljátok ;D), s itt nyilvánul meg az emberi társadalom újabb diszkriminációja...s mondhatni "önzősége". Kérdem én, miben ügyetlenebb egy férfi egy hamburger összeállításában? Vagy sörcsapolásban? Vagy italok kihordásában? Apum is pincér, az ő vére folyik bennem, tehát mondhatjuk hogy volt mit örökölnöm...s persze nem is vagyok tapasztalatlan, mert nem egyszer segítettem szomszédomék sörsátrában falunapok alkalmával. Akkor miért nem? A választ s blogom írását eme mondattal zárom: Mi férfiak, -s legalábbis legtöbbször én-, sokszor sz*punk az életben, de úgy ahogy "kérik", arra nem leszünk hajlandóak a büdös életben soha!
Ezt végig olvasva azt hittem nekem sincs lábam. xD Na szép kis napjaid voltak.
VálaszTörlés